Új mérési szabványok: A hálózat magasabb felharmonikusai

A kisfeszültségű hálózat helyzete jelentősen megváltozott az elmúlt néhány évben. Ez az új készülékek – lámpák, kapcsolóüzemű tápegységekkel ellátott elektronikai eszközök – megjelenésének, valamint az ellátási/generátorhelyeken bekövetkezett változásoknak köszönhető.

Tápegységek – sok kis játékos

A múltban túlnyomórészt nagy generátorokat (forgógépeket) használtak. Ezek felépítése szinuszgörbe közvetlen generálásához vezetett. Torzításuk a technikai (elektromos és mechanikai) tökéletlenségekből adódott, és nagyon kicsi volt.

Ma már nagy mennyiségű kis, nem forgó generátor van forgalomban – ezek kapcsolóüzemű – inverterek/átalakítók. Az álszinuszgörbék előállításához impulzusszélesség-modulációt (PWM) alkalmaznak aluláteresztő szűrővel. A modulációs frekvencia eléri a több kHz-et. A PWM alapvetően rengeteg magasabb harmonikus felharmonikust generál, amelyeket ki kell szűrni a végső jelből.

Ezeknek a felharmonikusoknak a szűrése azonban magasabb pénzügyi költségekkel jár, ezért a legtöbb esetben elviselhető. Minél nagyobb a szolgáltatott teljesítmény, annál bonyolultabb és drágább a szűrés (tekercs és kondenzátor). Ez aztán a tápellátás minőségének romlásához vezet.

Készülékek – Nincs ok az elégedettségre

A múltban az ellenálláson alapuló háztartási készülékek (izzók, fűtés, vízmelegítők…) voltak a meghatározóak. Ezek egyszerű szabályozókból álltak, elektronikájukat lineáris tápegységekről látták el. A forgó gépeket klasszikus lineáris szabályozókkal vezérelték. A felharmonikusok nagyon ritkán jelentek meg, és méretüket tekintve jelentéktelenek voltak. A készülékeket teljesítménytényezőben is jól kompenzálták.

Ezért nem volt szükség arra, hogy a végső fogyasztók – a háztartások – mérjék a reaktív energiát vagy figyeljék a szolgáltatott energia teljesítményminőségét. Ezt a minőséget csak a nagyfogyasztók figyelték, valamint az elosztó transzformátoroknál, ahol ez indokolt volt.

Felharmonikusok száma kapcsolóüzemű tápegységekben
A felharmonikusok száma, az első felharmonikusok száma nincs megadva. Forrás: CIRED

A mai helyzet egészen más. A fényforrások közül a kompakt fénycsövek és a led izzók dominálnak. Ezeket kapcsolóüzemű váltókról táplálják, és gyenge teljesítménytényező-kompenzációval, illetve a zavarok kompenzálása nélkül.

Néha a kompenzáció teljesen hiányzik, hogy alacsonyan tartsák az árakat. A kondenzátorokat a led izzók impedanciájának korlátozására használják. Ennek eredményeképpen az aktív energiafogyasztás több tíz százalékkal csökken, miközben a reaktív, illetve a magasabb frekvenciájú teljesítmény hatása növekszik. Az aktív teljesítményen spórolunk, miközben a teljesítménytényező jelentősen romlik.

A harmonikusok száma a modern villámforrásokban
A képen egy példa látható a hálózat felharmonikusaira. Ma már nincs kivétel a szabványok megszegése alól.

Napjainkban szinte minden készülék kapcsolóüzemű tápegységet vagy más szinkronizált váltókat használ, amelyeket a nulla átmenettel vezérelnek/kapcsolnak. Ezek a források viszonylag nagy hatásfokkal rendelkeznek, és kis méretűek, de ha használjuk őket, nagy mennyiségű magasabb áramharmonikus (és másodlagosan feszültség) jelenik meg.

Fogyasztás
(aktív teljesítmény)
Látszólagos teljesítményTeljesítménytényező
Klasszikus izzó60W60VA1
Kompakt fénycső12W30VA0,4
LED fény5W10VA0,5
A táblázat a világítási források energiafogyasztását hasonlítja össze.

Hogyan mérik (nem) az E-méterek a magasabb felharmonikusokat?

Az E-métereknek (teljesítményenergiamérők) mérniük kell az összes leadott/fogyasztott energiát. Ez mind az alapharmonikusok energiáját, mind a hálózaton megjelenő összes felharmonikus energiát jelenti. A mai elektronikus e-mérők nagy pontossággal képesek mérni nagyon kis mennyiségű áramot (készenléti áram).

Másrészt nem mérik a hálózaton a magasabb felharmonikusokat tartalmazó energiát. Ebben a szakaszban a legális mérőműszerek jelentősen elmaradnak a hálózat valós helyzetétől.

A legfontosabb korlátozás az analóg-digitális átalakító (adc) mintavételi frekvenciája. Ezt az adc-t (a mintavételi tétel szerint) egy aluláteresztő szűrővel – anti-aliasing szűrővel – kell kísérni, amely biztosítja, hogy a magasabb harmonikusok ne közelítsék meg az átalakítót.

Ma a mintavételi frekvencia általában eléri az 1 kHz-et – így elméletileg akár 500 Hz-es frekvenciájú (10. harmonikus) felharmonikusokat is mérhetünk. Az 1kHz feletti frekvenciákat (az összes inverter frekvenciája) egyáltalán nem mérjük.

Az áramváltók frekvenciafüggése szintén (kisebb) hatással van a magasabb harmonikusok energiamérésének eredményeire. Ez a frekvenciafüggés az időtartományban rosszul kompenzálható, míg a frekvenciatartományban kompenzálható. Ráadásul kétmagvú tekercseknél (egyenáramú immunitással) a kompenzáció lehetetlen.

A kondenzátoros tápegységgel ellátott E-méterek a magasabb felharmonikusok mérését is befolyásolják. Ezek az e-mérők magasabb felharmonikusok jelenléte esetén felmelegednek és felmelegednek. Az E-méter tápellátását a magasabb felharmonikusok túlterhelik, és ennek következtében károsodhat.

Bemutatja, hogy az alsó aluláteresztő szűrő különböző szimulációival rendelkező e-mérők hogyan mérik (nem) a magasabb felharmonikusokat.

Hogyan kezelhetjük?

Több lehetőségünk is van arra, hogy milyen megközelítést választunk a magasabb felharmonikusok mérésének elmaradásával kapcsolatos probléma megoldására:

  • Megoldatlanul hagyhatjuk ezt a problémát, és viselkedhetünk úgy, mintha ez nem lenne probléma. Talán abban a reményben, hogy később majd jobb lesz a helyzet?
  • Megpróbálkozhatunk a jobb szűréssel az ellátmányoknál. Az invertergyártókat minőségi szűrők beépítésére kényszeríteni, ami a tápellátás minőségére és az EMC-re vonatkozó szabványok módosítását jelenti.
  • Megpróbálkozhatunk a készülékek jobb szűrésével. A helyzet ugyanaz, mint fentebb, és egy másik szabvány bevezetésére vonatkozik.
  • Azzal, hogy elkezdik mérni a kínálat és a terhelés befolyását, és elkezdenek bírságokat kiszabni, ha a teljesítménytényezőt nem tartják be. Az egyik lehetőség az, hogy valóban mérik az összes energiát és mérik a teljesítménytényezőt (PF). Ha a PF a határértékeken kívül van, az ügyfelek többet fognak fizetni.

Mindenesetre a ma szokásosnál szélesebb frekvenciatartományban (10 kHz-ig) kell mérni a teljesítményt, és a hálózaton belül több ponton kell ellenőrizni az energiaellátás minőségét.

Következtetés

Ma, amikor a készülékek valós fogyasztása csökken, miközben a reaktív teljesítmény növekszik, és nagyobb frekvencián kell energiát hozzáadnunk, a jelenlegi hitelesített mérőeszközök elavultak. A további hibák és a vizsgálati jelek/görbék határértékeit meg kell változtatni.

A jelenlegi szabványok a felharmonikusok mérésénél (alsó felharmonikusok) további, akár 6%-os hibát is megengednek. A magasabb felharmonikusok mérésére nincs szabvány az e-méterre.

Az e-mérőkre és az energiaellátás minőségére vonatkozó szabványok azonban NEM tükrözik azt a tényt, hogy az energiaellátás és a készülékek megváltoztak. Ezért itt az ideje, hogy ezeket a szabványokat újakkal váltsuk fel.

Szeretné látni az intelligens hálózati megoldásainkat?